„Felszabadító volt olyanokkal beszélni, akik hasonló helyzetben vannak, mint én. Sokkal szabadabban, könnyebben tudtam megfogalmazni a gondolataim, érzéseim. Ebben a közösségben az volt a normális, ahogy éppen vagyok. Rengeteget adott a haladásomhoz az, hogy a csoport többi tagja is őszintén, nyíltan, kendőzetlenül osztotta meg a gondolatait. Volt, hogy olyat mondtak ki, ami bennem is megvolt; és volt, hogy úgy fogalmazták meg, ami nekem sosem jutott eszembe, és csak ezáltal tudtam átlendülni egy-egy holtponton, vagy megtalálni a lényeget. Nélkülük – egyedül ezt nem tudtam volna elérni. Nagyon örülök, hogy egy közösséghez tartozva lehettem ebben a nehéz változásban!”